Múltidéző séta Szolnokon

Múltidéző séta Szolnokon
 
Mutassuk meg gyermekeinknek hol éltek nagyszüleink és dédszüleink!

1.rész
Baross utca 14. - Főposta

Már 1914-ben tervezték, de végül csak 1930-ban kérelmezte a Debreceni Postaigazgatóság a szolnoki postaház építését. A háromszintes gránitszürke színű saroképület Bauhaus stílusban épült, a tervezői Králik László és Müller Pál a külső megjelenés egyszerűségét hangsúlyozták. Az épületen a „M. Kir. Posta” felirat vörös neonbetűkkel világított.
Az új Postapalotát 1932. június 27-én adták át. 82 alkalmazottjával jelentős forgalmat bonyolított le, átlagosan napi 6-7000 levél is átfutott a postáskisasszonyok kezén. A második emeleten kapott helyet a telefon és távíróközpont. A postások szabadidős tevékenységét szolgáló Postás Sport Egyesület és a Posta Altisztek Országos Egyesületének szolnoki csoportjai is az épületben működtek.
A főpostán kívül három fiók üzemelt még a városban: a 2. számú postahivatal a személypályaudvaron, a 3. számú a Tomory út 7. sz, 4. számú pedig az Attila út 7. sz. alatt.
A főposta épületét 1947-ben tatarozták, majd 2005-2006-ban teljesen felújították.
Tokai Attila helytörténész-idegenvezető
Képek: http://postamuzeum.hu
 


2. rész
 
Baross utca 22. - Deutsch Palota

A háromszintes, tornyos szecessziós sarokházat a 20. század elején építette Deutsch Ernő bérház és üzlethelyiség céljából. A földszinten működött Deutsch Ernő péksége, és Újlaki Kálmán női és férfi divatkülönlegességeket kínáló üzlete.
A II. világháború előtt négy nagy bérelhető, cselédszobával ellátott lakosztály volt az emeleten, a földszinten pedig különböző üzlethelyiségek. 1947-ben a sarki bolthelyiségben nyílt meg Jávor Zoltán autóalkatrész-kereskedése, amely sokáig AUTOKER néven működött tovább.
Az ’50-es években itt működött a pártház, 1958-ban költözött ki innen a párt. A ’60-as évek elejétől az egész ház a fegyveres testületek számára szolgált lakásként.
1974-ben az egész házat felújították. A korábbi szolgálati lakások az ingatlankezelőhöz kerültek, amit 1989-ben a lakók megvehettek.
Utoljára 2009-ben lett felújítva az épület, akkor négymillió forintba került csak a homlokzat felújítása.
Részlet Tokai Attila helytörténész készülő könyvéből
https://gallery.hungaricana.hu/
 



3. rész
Baross utca 16. - Medgyessy-ház

Az emeletes lakóházat 1912-ben Medgyesi József építette szecessziós stílusban. 1914-ben itt üzemelt Wigand Rezső étkezdéje. Az 1930-as években az emeleten működött dr. Csorba Tivadar rendelője, aki egyben a III. és V. kerület körzeti orvosa is volt.  A földszinti bolthelyiségeket Fehér Sándor drogériája és Kozák János cukrászdája foglalta el, akinek ízlésesen berendezett üzlete a helyi közönség kedvelt cukrászdájává vált. Nem volt nagy helyiség, mindössze öt-hat asztal lehetett benne. A krémes volt a divat abban az időben, meg a híres habos ischler. Államosítás után a Szolnok Népbolt működött a földszinten.
Részlet Tokai Attila helytörténész készülő könyvéből
 



4. rész
 
Baross utca 2. - Kindlovics-bazár

A kétszintes eklektikus sarokház az 1910-es években épült a Szapáry és Baross utca sarkán. A földszintje vakolt, az emelete pedig nyerstégla burkolatú. A bazár elnevezés azt jelképezte, hogy nagyon sok különféle üzlet működött a földszintjén, mint például az 1910-es években Altmann Gyula órás és ékszerész, vagy Szabó Dániel Úri és Női Divatterme. Az emeleten mindvégig lakások voltak.
Az 1930-40-es években az épületben működött Stefankó János fűszerüzlete, a Hordójelző Hivatal, a Klinger Ruhaáruház, Seybold Béla dohányáru boltja, illetve Alcser Ferenc kékfestő üzlete.
Az 1950-es években a sarkon Szigligeti Könyvesboltba térhettek be a vásárlók, a Baross utcai részen pedig az OFOTÉRT üzletbe. A Szapáry utcai részen a Kádár Cukrászda irányába egy húsbolt üzemelt.
Részlet Tokai Attila helytörténész-idegenvezető készülő könyvéből




5. rész
 
Kossuth Lajos út 2. - Megyeháza
 
„Jász-Nagykun-Szolnok megye létrejöttekor (1876 vármegye), Szolnok megyeközpontú válásakor a Megyeháza felépítéséhez a város 30.000 Ft-ot és egy évi közmunkát ajánlott fel. A Zöldfa Vendéglő 1000 négyszögöles telkén 1878. május 21-én helyezték el az alapkövet. A megyeháza korai eklektikus stílusban emelt épülettömbje mind városképileg, mind műemlékileg a város egyik legjelentősebb középülete. A főhomlokzat kiugró középső, árkádos része eredetileg kocsi feljárónak készült, nyitott erkéllyel, s csak később fedték be.” Részlet: Kardos Tamás: Múltlapozgató
 
Az épület belsejében a reprezentatív lépcsőház és a tanácsterem klasszikus szépsége érdemel figyelmet. Az egyemeletes alápincézett, szabadon álló épület főhomlokzata a földszinten árkádos, az emeleten loggiás. A főhomlokzat szélső ablakait faloszlop párok keretezik, ezek fölött kisméretű timpanon látható. Ez a megoldás ismétlődik az oldalhomlokzatok szélső ablakainál is. A főhomlokzat tetejére a megye címerét helyezték. Az épületet Benkó Károly műépítész tervezte, az építési munkálatokat Pucher József építész irányította. A hátsó, a Tiszára néző homlokzatot 1926-ban Zombory Lajos festőművész, építész tervezte. Forrás: wikipédia
 


 
6. rész
 
Baross utca 23. -  Fehér Kereszt Patika
 
A város második patikája 1877-ben nyílt meg a Mária utca sarkán Vöröskereszt néven, Boár György gyógyszerész üzemeltetésében. 1923-ban költözött át mai helyére, a Kápolna utca sarkára.
A kétszintes, nyerstégla burkolatos, eklektikus sarokház 1909-ben épült, figyelemre méltó az erkély díszes, kovácsolt vasrácsa, illetve a földszinti félköríves felső vasrácssora. Az akkori bérlő feleségétől ekkor kapta a Fehérkereszt nevet. 1931-től államosításig a Kramer család vezette.
Államosítás után megengedték, hogy a híres Szele Béla gyógyszerész irányítsa. A patika jelenleg is Fehér Kereszt néven működik. Az épületben üzemel egy kb. 80 éves hentesüzlet, ami egykor Debreczeni Béla üzlete volt. Mellette működött egy dohánytőzsde is.
Az emeleten bérlakások voltak. Horváthné, a házmester lakása az udvaron állt. Az itteniek nagyon összetartó közösséget alkottak. Ha például valaki elutazott, Horváthné főzött mindenkinek. Az asszonyok kölcsönösen vigyáztak egymás gyerekeire. A lakók rendszeresen összejártak névnapozni; az udvaron pedig, ha jó idő volt, szalonnát sütöttek.
Részlet Tokai Attila helytörténész készülő könyvéből
 



7. rész
 
Eötvös tér

A tér eredetileg jóval nagyobb volt, a köznyelv csak Kisparknak hívta. 1885-től katonai gyakorlótér, 1890-től disznópiac, majd 1894-ben kapta a br. Eötvös tér nevet. 1893 végén az első kutat a mai Kossuth téren fúrták, majd 1895. május 27-én megnyílott a második, az Eötvös téri kút. A környék a „Gólya” elnevezést a legendás Gólya kocsmától kapta.
Egy újabb szolnoki víztorony építésének ötlete már 1902-ben felvetődött, a nagy ütemben gyarapodó lakosság kiszolgálására szükségessé vált a vízhálózat kiépítése. Az akkor még új technikának számító vasbeton szerkezetű torony építése mellett döntöttek.
A pályázatot Ast Ede és Társai tervezők nyerték el, helyét az akkori állatvásártér mellett a Gólya kocsmánál jelölték ki. 1909-ben kezdték az építkezést, és egy év múlva már át is adták. Több mint 60 évig állt a város szolgálatában a 36 méter magas, 600 köbméteres tározóval rendelkező épület. A torony nyolcszögletű és nyolc beton pillér tartja, belül vaslépcső van.
1924 és 1932 közt tűzoltók figyelőállása volt a tetején. 1932-ben már szükségtelennek tartották a régi figyelőszolgálat fenntartását, ezért Puskás Ede tűzoltóparancsnok előterjesztésére dr. Tóth Tamás polgármester megváltoztatta ezt a rendet. Ezután 29 telefontulajdonos vállalta a tűzjelző szolgálatot, akik arányosan helyezkedtek el a város területén. Házaikat “Itt lehet tüzet jelezni” feliratú táblácskával látta el a tűzoltóság.
Az 1944-es angol szőnyegbombázást a torony sem úszta meg, megsérült. 1956-ban felújították, majd ezután még az 1970-es évekig működött. Ekkoriban már sok többemeletes épület emelkedett, és a magas házakat már nem tudta ellátni, ezért végleg bezárták.
1925-ben épült a szegényház, a későbbi szociális otthon; amelyhez 1933-ban templomot építettek. A templomot és a szegényházat folyosó kötötte össze. Az oltárképet és a falfestményeket Márton Lajos festette. A plébániát 1947-ben alapították, Jézus Szíve tiszteletére. A templom titulusa maradt Szent József.
A park sarkánál állt a háború végéig az Országzászló, melyet 1934. július 1-én avattak fel.
Részlet Tokai Attila helytörténész-idegenvezető készülő könyvéből



 
8. rész

Baross utca 61. -  Bábaképző Intézet

Szeged egyetemet, Szolnok bábaképzőt nyert Trianonnal. Hosszú tárgyalások során sikerült a Nagyváradról menekült Bábaképező Intézetnek Szolnokon véglegesen otthont biztosítani. Az intézet tevékenysége 1921 augusztusában indul meg a szolnoki Vármegyei Közkórházban, amelyhez a holland nemzet húsz ágyat adományozott.
A kormány ekkor elhatározta egy modern klinikai berendezésű, háromemeletes épület felépítését, ami méltó otthona lehet a nagyhírű intézetnek. A város az építkezéshez egy egyholdas telket ajánlott fel a korábbi Vásártér területéből, és 1926-ban átadták a neobarokk stílusú épületet Korb Flóris (1860-1930) és Kappéter Géza (1878-1948) budapesti építészek tervezésében. Az előkertet oszlopos, dróthálós kerítés védi, hátul pedig a II. világháború előtt hatalmas kert helyezkedett el; ahol az orvosok teniszpályái, illetve egy kis elkülönített „fertőző osztály” is helyet kapott.
1934-ben 88 db ággyal rendelkezett az intézet, nyolc orvos, illetve hét ápolónő dolgozott itt. Két műtő, három szülőszoba, illetve I., II. és III. osztályú kórtermek működtek az épületben. Az intézmény jelentősége óriási volt, hiszen Jász- Nagykun Szolnok mellett Békés vármegye szülő nőinek és nőbetegeinek sem kellett innentől Budapestre, Szegedre, vagy Debrecenbe utaznia kezelés céljából. A Bábaképző a város forgalmát és oktatási fejlődését is előmozdította, mert szülőotthoni funkciója mellett internátussal felszerelt oktatási intézmény is volt.
Az igazgató főorvos dr. Tornyosi Konrád Jenő, az első főbába pedig Szeri Piroska volt. Itt működött az Országos Magyar Bába Egyesület helyi fiókszervezete is.
Amikor az 1960-as években megszűntek a vidéki szülőotthonok, a Bábaképző is szülészeti kórház lett. Az 1970-es évektől a Hetényi Géza Kórház utókezelő osztályává alakult.
2007-ben az épületet társasházzá alakították, ekkor a főbejárat fölötti eredeti angyalos országcímer reliefjét is helyreállították. Lux Elek Anyaság című szobrát is eredeti helyén állították vissza.
Részlet Tokai Attila helytörténész-idegenvezető készülő könyvéből